Növeszd a gyökereidet! - Minden tudás hasznos

Ha valamire sok energiát fordítunk, folyamatosan tápláljuk, foglalkozunk vele, annak előbb utóbb haszna lesz majd. Ha valamilyen képességünket, tudásunkat egyre javítgatjuk az meg fogja találni a helyét a világban, utat tör magának, hogy hasznossá váljon.

Bármilyen tudás megszerzése nem elvesztegetett idő, semmilyen tapasztalat nem fölösleges. Ha valamiben jók vagyunk és élvezzük azt csinálni, akkor ne keseredjünk el attól, hogyha nem tudjuk rövidtávon hasznát venni. Olyan ez mint amikor a fa gyökeret növeszt magának, víz és tápanyag után kutatva. Még a betont is képes feltörni, ha arra van szüksége, de ehhez idő kell, meg kell, hogy erősödjön az a gyökér, hogy legyen elég ereje ezt megtenni. És persze nem nyíl egyenesen növekszik, hanem kacskaringósan, keresi az utat magának, kikerül akadályokat.

Ugyan így növesztgetjük, gyarapítjuk a tudásunkat, amíg elég nagy nem lesz ahhoz, hogy a felszínre törjön és más is észrevegye. Viszont ha azt várjuk, hogy munkánk gyümölcse azonnal beérjen, és ha ez nem következik be, akkor fel is hagyunk vele, akkor biztosan nem jutunk előbbre.

Az a baj, hogy sokszor nem is tudjuk, hogy mit várunk, vagy mit is tudnánk értékelni. Mi számít sikernek? Elvakíthat a népszerűség, ismertség, pénz varázsa, de ez nem mindenkinek adatik meg életében és nem is feltétlenül a legfontosabb. Ha például valaki elkezd rajzolni, ügyes benne, akkor szívesen élne ennek a szenvedélyének, megélne belőle, kiállításokat tartana, megosztaná a világgal. Ezt viszont elég kevesen tehetik meg, de nem azt jelenti, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni tovább, ha ez így nem jön össze, vagy nem olyan gyorsan, látványosan, mint reméltük.

Többek leszünk attól, ha valamiben jók vagyunk, jót tesz a lelkünknek is, ha a kötelező feladatainkon kívül olyasmivel is foglalkozunk, amiben örömünket leljük, amire büszkék lehetünk.

Nem fog elmaradni a külső pozitív visszajelzés sem, a megerősítés, hogy jó az, amit csinálunk, és ez többet érhet annál, mintha pénzt kapnánk érte. Az önmegvalósítás része, hogy kiteljesítjük képességeinket. Azzal nem fogunk komoly nyomot hagyni a világban, ha veszünk egy autót, vagy nagyobb lakást, azzal viszont igen, ha tetteink nyomot hagynak másokban.

Sajnos a mai anyagias világban, sokszor érezzük azt, hogy amit nem tudunk pénzre váltani, nem tudunk belőle profitálni az haszontalan zsákutca, vagy, hogy valójában nincs is érzékünk hozzá, hiszen ha lenne, akkor biztosan jutnunk kellett volna már valamire ezen a területen. Pedig az életben nem ilyen magától értetődőek a dolgok. Nem mindig mutatkoznak meg azonnal a lehetőségek, és a járandó út sincs lámpákkal megvilágítva. Ha azt érezzük, hogy van olyasmi, ami belőlünk fakad, ami a részünk, hozzánk tartozik, akkor azzal érdemes törődni, minél többet kihozni belőle, minél jobban megerősíteni ezt, hiszen ezek vagyunk mi, még akkor is ha ennek az értéke, csak számunkra egyértelmű.

Nem azok vagyunk, amink van, hanem azok, amit nyújtani, adni tudunk, amire képesek vagyunk.

Ezért fontos, hogy ne hagyjuk elhalványodni a képességeinket, ne hagyjuk elszáradni lelki gyökereinket, hanem növesszük nagyra, terjesszük ki, engedjük szabadon őket. Rengeteg művész, festő, költő, író, csak a halála után vált ismerté, műveik népszerűvé. Egész életüket megértetlenül, csekély elismeréssel élték le, mégsem hagytak fel szenvedélyükkel, mert Ők tudták, hogy nagyot alkotnak. És bizony az Ő gyökereiknek kellett akár több száz év, mire sikerölt elérniük a céljukat, de ekkora már olyan erősek lettek, hogy emberek milliói csodálják, vagyonokat érnek és bevésték magukat a történelembe. Pedig Ők is csak úgy kezdték el növesztgetni magukban, mint bárki más, ugyan azokkal a nehézségekkel, kételyekkel.

Pechál Péter

Forrás: