5 stratégia, ami segít megsúgni a következő lépést az életedben, ha elakadtál!

Megbirkóztam jó néhány olyan pillanattal az életemben, amikor megrekedtem, és fogalmam sem volt arról, mi lehet a következő helyes lépés. Rengeteget aggodalmaskodtam emiatt,hogy mit is kellene tennem,és vajon az e a megfelelő.

 

Úgy gondolom, ez az állapot előfordul életkortól és életszakasztól függetlenül. Hiszen fiatalabb korban a legnagyobb kérdés, hogy melyik egyetemet válasszuk, majd a diplomaosztó, majd a megfelelő karrierút, aztán a felépülés egy-egy szerelmi csalódás után. De hezitálhatunk egy munkahelyi elbocsájtást követően, és elmélkedhetünk arról is, vonuljunk e nyugdíjba, avagy sem. Mindannyian megküzdünk ezzel az érzéssel, széttárt karral töprengünk, merre tovább.

A válasz vagy a megoldás, ami után kutatunk, az annak a függvénye, merre is tartunk az életünk ösvényén. A fiatal, friss diplomás természetesen a jövőbeni karrierére összpontosít, és arra, hogy mi is lehet számára a megfelelő állás, cég, stb. Egy nyugdíj előtt álló ember számára azonban az a legnagyobb kérdés, tudnak e még maradandó értéket teremteni.

Egy fiatal,  elvált anyuka számára pedig a „hogyan éljem túl a következő napot” a legfontosabb.

Nekem, személy szerint az alábbi 5 lépés segített visszatalálni önmagamhoz, és megfejteni, merre induljak el:

1.Vedd fel a futócipőd, irány a természet és tisztítsd ki az agyad!

 

„ Nem tudni, mit is akarsz, sokkal jobb, mint pontosan tisztában lenni azzal mit akarsz, de nem tudod megkapni azt, viszont legalább van remény”- Ismeretlen forrás

Volt egy nagyon izgalmas és érzelmes időszak az életemben. Ebben az intervallumban, minden, amire képes voltam az annyi, hogy azon elmélkedjek, mit is várok el a következő naptól. Semmiféle jövőkép nem lebegett a szemem előtt, csupán egyetlen kérdés: hogyan vagyok képes boldogulni egyik napról a másikra…

Ha hasonló helyzetben vagy, semmi okod a pánikra! Csakis arra koncentrálj, amit az adott napon meg akarsz csinálni és véghez akarsz vinni. Nem volt ez egyszerű időszak számomra sem, de a rendszeres mozgás segített továbblépnem. Minden reggel, pontban 6-kor megszólalt a vekker. Határozott mozdulattal ugrottam ki az ágyból, vettem föl a futóruhám, cipőm, és kocogtam 45 percet. Miután hazaértem a futásból, lezuhanyoztam, megittam a jól megérdemelt protein turmixom, megvártam, amíg a gyerekeim fölébrednek, majd belevágtam a napi eseményekbe.

Nagyon hosszú ideig (bevallom) igen nehéz volt korán reggel fölkelni, és legszívesebben elbújtam volna valahová. Néhány hónap után azonban (igen, hónapokba telt!), arra figyeltem föl a reggeli rutinom során: futás előtt rettenetesen érzem magam, gyomorgörcs, miegymás, de amikor a 45 perc végére érek, ez a feszültség oldódik, és a nyomasztó érzés a gyomrom tájékáról elillan. Sőt, egy idő után kifejezettem vágyakozva gondoltam a reggeli futásra, sokkal energikusabbá váltam és éjjel jobban aludtam.

Nemrég beszélgettem egy lélekgyógyásszal, hogyan is sikerült túlélnem az életem nagy kihívásait, miként voltam képes átvészelni ezt az időszakot. Azt mondta, hogy a mozgás, a sport kiváló gyógyír a belső, érzelmi fájdalmakra. Megemlítette, igen szerencsés vagyok, amiért egy számomra igen jól működő megoldást találtam ennek eloszlatására, képes vagyok kezelni az érzelmi blokkjaimat. Nos, elégedettem jelentem ki, tovább tudtam lépni életem következő állomásához, és kibogozni, mit is akarok kezdeni vele.

Körülbelül 1 év alatt jutottam el arra a pontra, hogy készen állok a „jövőmre”. Ez volt a következő szakasz, a „kibontakozás” szakasza, és tényleg nagyon boldog vagyok, hogy megoszthatom veled hogyan is fedeztem fel, mire vagyok hivatott az életemben.

 

2.Ébreszd föl a tudatos gondolkodásmódod a tudatos elméd!

„Senki sem fogja az életed megoldani és élni helyetted. Saját magadnak kell ezt megtenned, az hogy épp gazdag vagy e, vagy szegény, hogy van e pénzed vagy kifogytál belőle, vagy a vakszerencse vagy egy szörnyű igazságtalanság kegyeltje. Csinálnod kell, élned, függetlenül attól, mi az igazság. Nem számít, milyen nehéz. Nem számít, milyen igazságtalan, peches, szomorú dolgokat élsz át. Az önsajnálat zsákutca. Mindig van választásod, hogy végigmész e rajta. A döntést csak Te hozhatod meg: leparkolsz ebben a zsákutcában, és ott maradsz. Vagy megfordulsz és kifarolsz belőle. - Cheryl Stryed.

Az élet nem egy előre megjósolható „dolog”, és a választ a nagy kérdéseire nem mindig pompás csomagolásban kapjuk meg. Nincs követendő írott szabály, nekünk kell meghatároznunk a saját utunkat, útvonalunkat. Az elme tudatos ébredése a realitás elfogadása, a változások és kiszámíthatatlanság tudomásul vétele, befogadása pedig az első lépés afelé, hogy megfejtsük a következő lépést az életünkben!

Nekem az egyik legnagyobb falatot az önmagam korlátozó félelmek, hiedelmeim jelentették, ami valljuk be, a tudatos gondolkodás egyik legnagyobb gátja. Fogalmam sem volt a jövőm illetően, azt sem tudtam én ki vagyok valójában és mit is akarok. Ennek tükrében érthető, hogy képtelen voltam épkézláb döntéseket hozni a sorsommal kapcsolatban.

A legnehezebb dolog volt kitalálnom, mi is a szívem vágya, de amibe igenis örömmel vágtam bele: rájönni, hogyan is lehetnék végre önmagam és hogyan hihetnék végre magamban.

Emlékszem, egyszer azt olvastam valahol, ha bármilyen döntés vagy választás előtt állunk az életünkben, egyszer csak túlterheltté, fáradttá válunk, így hát inkább nem teszünk semmit, hiszen nehéz, és fárasztó lépésnek tűnik. Szinte bénulttá válunk, ahelyett, hogy a szabad akaratunk, választásunk lehetőségét ünnepelnénk.

Mivel nem tudtam, mit akarok, így optimális döntéseket sem tudtam meghozni, fogalmam sem volt, milyen irányba tereljem az életem…egyszerűen csak sodródtam. Azonban igencsak elégedetlenné váltam annak következtében, amit a „sodródás” eredményezett, illetve amilyen irányba mozdultam el, így öntudatlanul.

Észbe kaptam tehát, amilyen gyorsan csak tudtam, ugyanis a hitemből már csak morzsányi maradt, az önbizalmamat inkább hagyjuk, a jövőre vonatkozó elképzeléseim pedig kilátástalanok voltak. Össze voltam zavarodva, tele ellentmondással, reményveszetten…

 

A tudatos gondolkodásom, elmém konkrét, biztos megoldásért kiáltott, azonban a szívem, nos, a szívem az álmaim akarta követni. Nem könnyű követni a szív szavát, felülkerekedni a félelmeken, majd megtalálni a valódi hatalmunkat, erőnket. Pedig képes vagy rá és meglátod, egyik lépés jön majd a másik után! Apró lépések adják meg a lendületet a változtatáshoz!

 

3.Ragadd meg az apró lépésekben rejlő erőt, egy 30 napos kihívás által!

Első lépésként újraprogramoztam a tudatom, miszerint egy 30 napos kihívás elé állítom magam.

Leírtam 3 célt, amellyel jobbá tudom tenni az életem, és kitűztem az 1 hónapos határidőt, hogy el is érjem azt. Ez a 3 dolog a következő volt: 1. fogyni 2 kg-ot, 2. feliratkozni, és elkezdeni a tréninget a maraton lefutásához, fél éven belül 3. egyedül eltölteni egy hétvégét, miközben a Jövőképemről alkotott elképzeléseim vetem papírra.

Az első két elképzelésem könnyű volt elérni, a 3. vett igénybe leginkább, de a végére sikerült az is! Ez a 30 nap egy olyan erős, kezdeti lökést adott, amivel el tudtam indulni azon az úton, hogy rájöjjek, mit is akarok kezdeni az életemmel. A 3 kitűzött cél elérése önbizalmat, magabiztosságot adott, hogy folytassam tovább, hiszen már tudtam, ha csak tétlenül ülnék, az élettől csupán nyugtalanságot, boldogtalanságot, szomorúságot és reménytelenséget várhatok el. Az esélyét sem adtam meg, hogy ez megtörténjen!

4.Kutasd olyanok tudását és bölcsességét, akik jártak más hasonló cipőben előtted!

„ Minél nagyobb egy férfi tudása azáltal, amit már véghezvitt, annál nagyobb a hatalma azon tudás felett, hogy a jövőben mit tegyen” – Benjamin Disraeli

Előszeretettel olvasom más emberek történeteit, hogyan is élik az életüket, mi az életfilozófiájuk, és hogyan néztek szembe a kihívásaikkal. Ezek a történetek folyamatosan inspiráltak és motiváltak engem, különösen akkor, amikor bizonytalan voltam a „következő lépésem ” illetően. Továbbá segítettek megalapozni a saját tudásom, amellyel már képes voltam rendezni a zűrzavart a fejemben és a szívemben egyaránt, és azt is tudtam, mi legyen a következő mozzanat.  A könyvek közül a következő kettő tette egyértelművé számomra életem célját: Nelson Mandela: A szabadság útján, és Richard Branson egyik nagyszerű műve.

Merőben különbözik egymástól, de amit az írók megosztanak a közönséggel: megfizethetetlen!

5.Olyan dolgokat csinálj, ami által megismered önmagad!

„Döntéseink pillanatában a legjobb, amit tenni tudunk, éppen az a megfelelő dolog, a következő legjobb döntés már a rossz döntés, a legrosszabb dolog azonban az, ha nem csinálunk semmit” – Theodore Roosevelt.

Kitalálni, ki is vagy, mi a szenvedélyed és mit szeretnél csinálni az életedben szorosan, összefügg azzal, hogy először is önmagad ismerd meg, és tudd ki is vagy valójában. Ahhoz, hogy tovább tudj lépni, el kell engedned a múltat és nyitni a változások felé. A változások velejárója az újrafelfedezés. Ha nem tudod ki vagy és mit akarsz, akkor valóban nehezebb továbblépni.

Ha viszont van elképzelésed az életedről, vannak céljaid, és azzal is tisztában vagy, hogyan szeretnél élni, akkor leszel képes csak megteremteni az alapjait a magadba vetett hitednek, önbizalmadnak, rugalmasságodnak, és kiszámíthatóságodnak.

Biztosan lesz majd olyan pillanat az életedben, amikor elakadsz ismét, vagy nem a megfelelő döntést hozod. Semmi baj. A már meglévő céljaid és jövőképed tudatában ezek a helyzetek nem fognak ismét lebénítani, mint korábban, és a félelmeid sem fognak meggátolni semmiben. Úgy állsz hozzá, mint egy kiváló lehetőséghez az élettapasztalatod bővítésére.

Ha úgy érzed, valami nem működik az életedben pillanatnyilag, ne szomorkodj, és ne add fel, mindig van választásod, hatalmadban áll másképpen is dönteni! Én első lépésem afelé, hogy megtudjam, mit is akarok az életben, a 30 napos kihívásom teljesítése volt, és elérni a kitűzött 3 célt! És megcsináltam! Aztán elkezdtem szervezni a saját kis világom, életem, új lehetőségek után kutattam, amelyek által önismeretre tettem szert, amelyek segítettek rávilágítani életem céljára, és a szenvedélyeimre…

Legalább 2-3 évembe telt, míg eljutottam eddig a pontig. Rengeteg könyvet olvastam el, és kutattam a világhálón is. Beszélgettem emberekkel, és részt vettem személyiségfejlesztő tréningeken, míg meg nem találtam a számomra legtesthezállóbbat!

Nem mondom, hogy minden tökéletesen működött, és olajozottan ment, de amikor a következő nagy kihívással vagy kérdéssel találkoztam a sorsom illetően, már sokkal felkészültebb, tájékozottabb voltam és rugalmasabban oldottam meg azokat. Természetesen mindig akadtak fájdalmas és érzelmes pillanatok, de tökéletesen tudatában voltam, mit kell tennem a következő percben, hogy tovább tudjak lépni.

Ha fogalmad nincs, mit kezdj az életeddel, fontold meg a tapasztalataimat és a tanácsaimat, hiszen ezért is osztottam meg veled. A bejárt utam igen kemény, de kifizetődő „kirándulás” volt, amely során fölfedeztem az életem valódi célját, és ráleltem a szenvedélyeimre. Meglátod, te is pontosan fogod tudni, mit kell tenned, hogy, megkapd, amire vágysz!

„Tekints vissza az életedre és kérdezd meg: mi az, amit egészen mostanáig igazán szerettél, mi emelte föl a lelked, mi vezérelt és ugyanakkor tett téged boldoggá? Állíts ezeket, mint nagyrabecsülésed tárgyait önmagad elé, és lásd, hogyan formálnak egy létrát, amelyen végiglépkedve eljutsz az igaz önvalódig”- - Friedrich Nietzsche

 

 

Fordította: Lázár Judit

Jóportál

Forrás: http://www.lifehack.org/