Napi pozitív

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.   Niccolo Machiavelli

A félelmek természete - hogyan válj szabaddá

A félelemérzetek különböző testet öltve jelentkezhetnek, mint például szorongásként, aggodalomként, fóbiaként, kényelmetlenség érzetként, feszültségként illetve extrém esetekben akár rettegésként is.

A félelem természetes ösztön, mely nélkül egész fajok pusztultak volna ki, hiszen ennek köszönhetően kapcsol a test az úgynevezett „harcolj vagy menekülj” módba, mely gyakorlatilag egy készenléti állapot. Ilyenkor felkészül a test arra a bármire, amit az élőlény veszélyesnek ítél és ami bekövetkezhet.

Figyeljünk oda ahogy fogalmaztam, de megismétlem: „Ilyenkor felkészül a test arra a bármire, amit az élőlény veszélyesnek ítél és ami bekövetkezhet”! Tisztán látszik, hogy a veszélyes helyzet még nem alakult ki, de az élőlény elméje úgy gondolja, hogy létrejöhet. A félelem tehát mindig valami olyasmihez kapcsolható ami még nem következett be. Nem egyéb mint egy az elme által a jövőbe vetített képzet, mely olyan erős, hogy a testben fizikai változások mennek végbe, olykor egészen látványosan. Megfeszülnek az izmok, megnő az adrenalinszint, szaporább lesz a szívverés, és a megfelelő oxigénellátás biztosításának érdekében az erek kitágulnak.

 

Azt gondolhatjuk, hogy mindez igaz az állatokra illetve az emberre is bizonyos helyzetekben, de szerencsére ritkán kerülünk ilyen helyzetekbe, ezért mindennapi életünk szempontjából mindez irreleváns, hiszen nem a dzsungelben élünk. Nos ki kell ábrándítsam önöket! Mindez nagyon is fontos a és óriási jelentőséggel bír a mindennapjainkban. A környezet ugyan megváltozott, és már nem az esőerdőben élünk; a mérges pókok és kígyók, a ragadozók eltűntek, viszont a civilizációban a helyüket más veszélyforrások vették át. A megélhetés megtartása, a jövő biztosítása, cselekedeteim hatása a jövő eseményeire – vajon jó döntést hoztam?

 

Egy civilizált világban élünk, mégis talán több félelemmel és szorongással vagyunk tele mint bármikor máskor a történelem folyamán. Biztosra veszem, hogy ha a kedves olvasót megkérném, hogy sorolja fel azt, hogy mennyi mindenre gondolt csak a mai nap folyamán mely a félelem bármilyen formájával együtt járt, akkor komoly kihívás elé állítanám. Egyrészt azért mert sok van belőlük, másrészt pedig még többről nem is tudunk, azaz nem tudatosul bennünk viszont attól függetlenül még reagálunk rá, tehát a félelemre adott válasz megmarad.

 

A probléma mindenki számára nyilvánvaló. És itt szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a félelem nem egy most folyamatban levő eseményre adott válasz, hanem csupán az elme által a jövőbe vetített kép valami olyasmiről amiről úgy gondolja, hogy megtörténhet. Nem biztos, hogy meg fog történni, de nullánál nagyobb az esélye, és száznál kisebb. Viszont mégis félünk. A hibát ott követjük el, hogy nem ismerjük fel a félelemnek ezt a természetét, hogy az mindig csak a jövőben él. Egy képzelt jövőbeli helyzettel azonban képtelenség megbirkózni. Hogyan lenne ez lehetséges. Hiszen a jövőben nem cselekedhetünk, ezt csakis a jelenben tehetjük meg. A problémát az okozza, hogy rosszul tanultunk meg egy egyébként hasznos tanácsot; gondolj a jövőre. Ez nyilvánvalóan nagyon fontos, és muszáj, hogy bizonyos dolgokban előrelátóak legyünk, viszont félreértelmeztük, és ehelyett úgy tanultuk meg, hogy „Élj a jövőben”! Ugye érzi, a kedves olvasó, hogy mekkora a súlykülönbség a két kijelentés között?

 

Míg a jövőbeli helyzetekkel képtelenség megbirkózni, addig a jelen pillanatot mindig képesek vagyunk megoldani. Ennek az „időcsapdának” véget kell vetni. Az elme, természetéből fakadóan elválaszthatatlan az időtől. Ha megvonod az elmétől az időt, akkor az leáll illetve csak akkor létezik, ha úgy döntesz, hogy használod. Valamennyi félelem az elme által a jövőbe vetített kép, melyet a kényszeres időfüggése miatt produkál. Ha tehát az elméddel azonosulsz, akkor szükségképpen ebbe az időcsapdába esel. Emiatt örökösen a múltba illetve a jövőbe csúszol, megfelejtkezve a jelen pillanatról; annak szépségéről egyszerűségéről és hagyni azt olyannak lenni amilyen. Ugyanakkor a jelen pillanattal együtt elvész a kontroll, azaz az irányításérzet mely biztonságérzetet ad; hiszen az időben az egyetlen hely, ahol lehetőségünk van bármit is befolyásolni, az a jelen. Ez további félelmeket ébreszt. A jelen helyett a múltat és a jövőt részesíti előnyben az elme, mert a múlt identitást ad neki, a jövő pedig a megváltás, beteljesedés valamilyen formájának ígéretét nyújtja. Mindkettő illúzió!

 

Vegye észre az olvasó, amikor legközelebb valamilyen védekezési kényszert érez. Tegye fel magának a kérdést: ilyenkor mit véd? Egy illuzórikus identitást, egy fiktív lényt az elméjében? Az által, hogy ezt a mintát tudatosítja magában e sorok olvasója, azonnal szertefoszlik a tudattalan mintázat és véget vet az elmével való azonosulásnak.

 

Fotó: nyergestamas.hu

Forrás: http://szabadonebredok.info/a-felelmek-termeszete-hogyan-valj-szabadda/

Ezt a cikket eddig 2286 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

Ikerlélek, ikerláng - az...

Készítsünk mézes...

Hogyan kapcsolódjunk rá a...

Kötelezd el magad! – A...

Napi pozitív

Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.  

Niccolo Machiavelli

Jó szívvel ajánljuk