Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Egy vers, ami érthetően és nem túlbonyolítva, mégis valódi igazságokat tárva elénk foglalja össze a világmindenség és az univerzum titkait:

 

Aranyosi Ervin: Teremtő gondolatok

Tudod, a jó Isten nem lakik a mennyben,
mert ő itt van köztünk, itt a közeledben!
Amit épp cselekszel, Ő azonnal látja,
s minden gondolatod valóra is váltja.

Jót, vagy rosszat gondolsz, előbb-utóbb meglesz!
Hiszed Ő csinálja? Csudát! Te teremtesz!
Ha a jó dolgokon járna csak az eszed…
De te félsz, haragszol, és ezt rosszul teszed!

Tudnál teremteni sokkal szebb világot,
kár hogy sok mindenben az ördögöt látod.
Pedig nem létezik. Elméd szüleménye!
Ott él, hol kifogyott az ember reménye!

A jó Isten azt ad, amit el tudsz hinni,
amit csak képes vagy teremtésbe vinni.
Amiről van képed, s képes vagy meglátni,
azt tudod a létben, élőn megcsodálni!

Itt lakik az Isten, itt lakik te benned,
csak el kéne hinned és komolyan venned.
Mert a szíved tudja, mi is az igazság,
szereteten nem fog álnokság, vagy gazság!

Ha rossz Istent szolgálsz, azt is te teremted,
nem kéne ily tettre sosem vetemedned.
Megértened kéne a teremtő elmét,
s feledni a lelked sok rossz hiedelmét!

Van egy “varázspálcád”, szeretetnek hívják,
helyesen használni sajnos nem tanítják.
Amikor leszületsz máris megvan benned,
míg lelkedben mások nem csinálnak “rendet”.

Szabályok, tiltások, rút fenyegetések,
amit “jó szándékkal” az elmédbe vésnek,
s akad néhány köztük, mely életed védi,
de többségük káros, ördögi, s nem égi.

Eltanult dolgokkal lesz tele a fejed,
ez lesz hitrendszered, mert komolyan veszed.
Ezen a szűrőn át nézed a világot,
azt hiszed, így találsz egyszer boldogságot.

Pedig, ha igazán szívedre figyelnél,
az érzéseidtől boldogabb lehetnél,
ám te ragaszkodsz a mások igazához,
azért szenvedsz tőle, mert az meghatároz!

Mennyivel jobb lenne, ha szabad lehetnél,
szíved motiválna, őszintén szeretnél!
Képes lennél látni létedben a szépet,
s ebből képzelnél el sok-sok kedves képet.

Csak jót teremtenél, gyönyörű világot,
élő természetet, kinyíló virágot,
mosolygós arcokat, szerető szíveket,
s mindazt a sok csodát, amit vetít neked.

Próbáld hát világod boldoggá szeretni,
álmodd meg, és várjad, a dolgod csak ennyi!
A jó Isten pedig segít, ahol várod,
képzeleted szerint teremti világod!

 

 

Szerző: Aranyosi Ervin

A verset köszönjük: Liszkainé Aradi Máriának

 

Jóportál

Forrás: