Napi idézet

Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ. Lisa Nichols

Szörfölj az élet vizén!

Képzelj el egy hullámlovast, aki a hullámok hátán szörföl. A hullámok irányát és nagyságát nem tudja befolyásolni, ezért megpróbál hozzájuk igazodni. A hullámlovas eggyé válik a hullámmal.

 

 

Amit csinál, az egyszerű játéknak tűnik, ugyanakkor nagy szakértelem kell hozzá.

 

Az alkotó az élet hullámain lovagol. Nem harcol az élettel, nem perlekedik a sorssal, mindent olyannak fogad el, amilyen. Az élet sodrában úszik, és egyszerűen hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. Nem cselekszik, hanem LÉTEZIK.

 

Ha valamivel elégedetlen vagyok, ha valamiben nem érzem jól magam, akkor az élet folyását is megakasztom, hiszen ellenállást tanúsítok vele szemben. Ekkor természetesen megszűnik összhangom is az életemmel, és többnyire az egóm kezd uralkodni felettem. Ám ha összhangban vagyok az életemmel, minden hullám engem szolgál, mert távolabbra és távolabbra juttat.

 

Azzal is meg tudom akasztani az élet folyását, ha valami szépbe vagy jóba kapaszkodom, és nem akarom elengedni. De tudnom kell, hogy minden pillanatban szabadon visszatérhetek az élet folyamába, és tovább sodortathatom vele magam. Nyugodtan rábízhatom magam a véletlenre is. Elég, ha tudatomat felkészítem arra, aminek be kell következnie, és biztos lehetek benne, hogy azt az élet magával fogja hozni. Ebben az értelemben hagyatkozhatom a véletlenre, hiszen az a kellő pillanatban úgyis be fog következni.

 

Csak arra kell ügyelnem, hogy ne „szörföljek” az árral szemben. Ezzel ugyanis megakasztom az élet természetes folyását, és az élet levet a hátáról. Nem szabad hát önfejűnek lennem és másfelé törekednem, mint ahova a hullám tart. Fel kell ismernem, merre tart ebben a pillanatban az életem, ezt elfogadnom és az árral együtt sodródnom.

 

A hullámlovassal ellentétben én mindig megváltoztathatom a haladási irányomat, csak egyet nem tehetek: nem haladhatok az árral szemben. Rábízhatom magam egy másik hullámra is, csak arra kell ügyelnem, hogy a sodrás irányában maradjak.

 

Így mindegy lesz nekem, bármi történik velem és körülöttem, minden egyformán hasznos lehet számomra céljaim eléréséhez. Bármi bármivé átalakulhat a kezem alatt: a betegség egészséggé, a kudarc sikerré, a diszharmónia harmóniává stb.

 

Minden megfelelő kiindulópontként szolgálhat a kívánt állapot eléréséhez. Bármennyire rossznak, hibásnak, kellemetlennek, terhesnek érzek valamit, bármikor ellenkező előjelűvé tudom változtatni. Így bármit képes leszek elfogadni, ami történik velem, képes leszek feladni ellenállásomat és összhangban maradni az élettel, hisz tudom, hogy előbb-utóbb minden megtalálja a maga helyét. Bárhol legyek a városban, mindenhova eljuthatok, csak az utat kell ismernem és megtennem a kellő lépéseket felé.

 

Meg kell teremtenem a magam számára a nyugalom pillanatait, óráit, amikor megállok és megvizsgálom, mennyire helytálló az, amit teszek. Így mindig visszatérhetek a tudatosság állapotába, és érzékelésemmel kiszűrhetem azt, ami nem helyénvaló. Ha ezt eleget gyakorolom, akkor ez az éber tudatosság állandósul bennem, és könnyen visszatalálok hozzá még akkor is, ha valami eltérít. Figyelmemet egyszerűen arra kell irányítanom, amit el akarok érni, és egy ideig összpontosítanom kell rá. Közben azt meg kell vizsgálnom, nem láncol-e magához a szóban forgó ügy vagy tárgy intellektuálisan avagy érzelmileg. Mert ha valami érzelmileg magához láncol, akkor nem elég a gondolataimat másra irányítanom, hanem meg kell próbálnom érzelmileg is függetleníteni magam tőle.

 

A valóság tudatos megteremtése

Az „alkotó” fogalmával azt jelöljük, aki képes a saját valóságát tudatosan megteremteni. A valóság csak arra vár, hogy megteremtsük.

A modern kvantumfizika megmutatta, hogy nincsenek eleve adott tények, csak általunk teremtett valóságok. Gondolataink és hiedelmeink révén folyamatosan megteremtjük és alakítjuk saját valóságunkat, még ha ennek sokszor nem is vagyunk tudatában.

A valóságot eleve saját szűrőnkön keresztül tapasztaljuk meg; saját gondolatainkat, elvárásainkat vetítjük ki rá. Egy látszatvilággal állunk szemben, melyet ugyanakkor folyamatosan létre kell hoznunk. Életünket egyfajta transzállapotban éljük, nem pedig az alkotás tudatos állapotában, hisz sejtelmünk sincs arról, mit jelent a valóság, és hogyan hozzuk azt létre életünk minden pillanatában.

 

A „valóság” a lehetőségek végtelen tárháza, mely fölött mi hozzuk meg a döntéseket.

 

Tudatosítsa magában:

- Hogyan alakult volna az élete, ha bizonyos kérdésekben másképp döntött volna?

- Mi történt volna, ha bizonyos helyzetekben több bátorsága lett volna, és a szívére hallgat?

 

Miért él úgy, ahogyan most él? Meg tudja ezt változtatni? Mi történne, ha az élete utazás lenne, önnek pedig meg kellene változtatnia a helyjegyfoglalását?

 

Hagyatkozzon a képzelőerejére. Képzelje el a határtalan lehetőségeket, melyek mindig is elérhetők voltak az Ön számára – miért döntött hát mégis úgy, ahogy döntött?

 

Akárhogy történt is, itt és most újraírhatja az életét!

Forrás: http://betegsegnyelv.hu/blog/szorfolj-az-elet-vizen/

Ezt a cikket eddig 1017 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

Richard Gere elárulja a...

Tanmese a szerelemről és a...

A Lélek is élni szeretne!

Holdszünetek- 2015. december

Napi pozitív

Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ.

Lisa Nichols

Jó szívvel ajánljuk