Napi pozitív

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.   Müller Péter

Találj rá a saját energiádra

Saját magunk keresése már elég fiatalon elkezdődik, próbáljuk megtalálni a helyünket a világban, összegyűjteni és kialakítani azokat a viselkedésformákat, amikkel boldogulni tudunk.

A mikor fiatalok és képlékenyek vagyunk, akkor találunk példaképeket, akiket utánozhatunk, akik szimpatikusnak, követendőnek tűnnek. Én például sokat álltam a tükör előtt és gyakoroltam Tom Selleck gyors szemöldök vonogatását, amit még a Magnum sorozat főcímének végén csinált.

Kezdetben még csak így formálgatjuk magukat, aztán szépen rájövünk arra is, hogy vannak bizonyos személyiség jegyek, amik segítenek beilleszkedni, hogy az emberek díjazzák, ha humorosak vagyunk, bátrak, megbízhatóak, közvetlenek, lazák és így tovább. De vajon mi milyenek vagyunk? Milyenek tudunk lenni? Mik azok, amik illenek a mi személyiségünkhöz, egyáltalán milyen személyiségek vagyunk?

Sokszor ott rontjuk el, hogy azt gondoljuk, nem vagyunk elég jók, nincs szükség arra, amit mi képviselünk, vagy, hogy sokkal könnyebben előrébb jutnánk, ismerkednénk, népszerűbbek lennénk, ha mások lehetnénk.

És ekkor kezdünk el felvenni tőlünk alapvetően idegen viselkedésformákat, belekényszerítjük magunkat egy szerepbe, mert így könnyebb. Egyszerűbb feladni magunkból egy darabot, elrejteni azt, amit gyengémnek érzünk, mint kiállni a világ elé azzal, hogy én más vagyok, mint te, én más úton járok, én más módon intézem a dolgimat.

Pedig az az igazság, hogy amíg nem találjuk meg magunkban azt az energiát, ami a saját kulcsunk a világhoz, addig nem tudunk igazán kiteljesedni. Sokan nem foglalkoznak ezzel, egyszerűen sodródnak az árral, útközben felszednek magukra ezt-azt és így alakítgatják magukat, összeépítgetve, mint egy hódvárat, anélkül, hogy lenne belül egy szilárd mag.

Ennek az a vége, hogy csak megszokásból olyanok amilyenek, rutinból teszik a dolgaikat, mert ez vált be, azt mondták nekik, hogy ez így működik, más is így szokta.

Ha felfedezzük azt a mélyen gyökerező energiát, mozgató rugót, hajtóerőt, ami a mi sajátunk akkor ezt használva kiegyensúlyozottá válhatunk. Hiszen ez mindig ad nekünk egy irányt, egy keretet, kapaszkodót.

Azért nem célszerű más szerepbe kényszeríteni magunkat, mert amellett, hogy már ennek a fenntartása sok energiába kerül, pluszban (vagy inkább mínuszban) ehhez még az is hozzáadódik, hogy nem töltődünk fel ezzel. Hiszen ha igazán elemünkben vagyunk, ha elengedhetjük magunkat, akkor az energiáink szabadon áramolhatnak, jól érezzük magunkat, és ez egy öntápláló folyamat, ami erősebbé, energikusabbá tesz. Ezért fontos, hogy megtaláljuk magunkban azt az állandóságot, amik mi magunk vagyunk, amihez minden helyzetben vissza tudunk nyúlni.

Van, aki úgy bátor, hogy nem fél semmitől, és van, aki úgy, hogy legyőzi a félelmeit. Neked kell tudnod melyik út a megfelelő. Ha jól esik erősnek látni magad, akkor fókuszálj erre az energiára, erős képzetekre. Ha Te nyugodt ember vagy, és akkor érzed kellemesen magad, ha ilyen állapotban vagy, akkor próbálj erre koncentrálni, ha precíz szeretsz lenni, és zavar a káosz, akkor ezt tedd a középpontba, ha viszont szereted lazán, könnyedén kezelni a dolgokat irtózol a görcsösségtől akkor ezt az állapotot vizualizáld. Ragadd meg azt, ami neked stabilitást nyújt. Ne csak azt akard, hogy ilyen hangulatod legyen, hanem te magad válj azzá, belül érezd magadban. Mert ez az energia, amiből utána táplálni tudsz minden mást, ez az, ami velünk születik, csak időközben elfeledkezünk róla. De természetesen ez nem ennyire egysíkú, nem lehet egy szóval leírni, talán nincsenek is szavak rá ezért kell érezni. Olyan ez, mint a fény, ami ha átmegy egy prizmán sok színre osztódik.

 

Még kisgyerekként láttam egy riportot a TV-ben ahol egy idősebb artista-bohóc magyarázta, hogy Ő milyen módon hajtja vége a gimnasztikus mutatványait. Azt mondta, hogy amikor nagyon rugalmasnak és lazának kell lennie, akkor azt képzeli, hogy Ő egy zokni, és ettől könnyebben megy. Mi is úgy tudunk azzá válni, amik lenni szeretnénk, ha elhisszük, hogy már azok is vagyunk, azzal teremjük meg, hogy már létezőként kezeljük.

Pechál Péter

Forrás:

Ezt a cikket eddig 2459 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

A vasárnapi nap Angyal...

Böjte Csaba írása - Így...

Boldog feleség, boldog élet

Talán Isten úgy akarja, hogy...

Napi pozitív

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.  

Müller Péter

Jó szívvel ajánljuk