Napi pozitív

“Az erő mögötted hatalmasabb, mint az akadály előtted!” dr. Mayer Andrea

Embernek lenni...

Érdekes belegondolni, hogy mit is jelent az, hogy emberek vagyunk, mit jelent embernek lenni. Olyan sok fogalom kötődik ehhez az egy szóhoz, hogy felsorolni is nehéz lenne. De mi is az, ami leginkább eszünkbe jut erről? Mit értünk az alatt, ha valaki azt mondja: "Én is csak ember vagyok."

Ezzel sok mindent ki tudunk fejezni; gyarló ember vagyok, én is hibázok, nem vagyok tökéletes. Vagy ha megérinti a lelkünket valaki, akkor is ez kerül elő; én is emberből vagyok, tudom milyen érzés.

Tehát alapvetően, ha az emberségre gondolunk, egyfajta érzelmesség, és jóindulat az első, amit társítunk a szóhoz. Így is használjuk ezt a kifejezést. És ugye embertelen az aki, durván, szívtelenül bánik más élőlényekkel. Úgy tűnik, szeretünk magunkra jóként gondolni. Az emberiség alapjaiban jó, és pozitív dolgokat kell, hogy közvetítsen.

A másik meghatározó dolog az esendőség, a tökéletlenség, az hogy ahol az emberi tényező szerepet játszik, ott biztosak lehetünk abban, hogy elő fognak fordulni hibák. Habár ezt mindenki tudja, és el is fogadja, mégis folyamatosan arra törekszünk, hogy ennek megpróbáljunk ellentmondani, sikerüljön ezen felülkerekedni.

Azokat nevezzük ember feletti teljesítmények, amik már-már túlmutatnak az emberi képességek határain, legyen az fizikai vagy szellemi. De meddig van az, amíg pozitív irányba fejlesztjük magunkat, és mikor mondunk már ellent az emberi mivoltunknak?

A munkahelyünkön is elvárhatják tőlünk, hogy dolgozzunk többet, aludjunk kevesebbet, és ne kövessünk el hibákat, hiszen ez a munkaadónk érdeke. Ennek bizonyos szintig kénytelenek vagyunk megfelelni, de mi várunk el saját magunktól?

Hol van a határ az önfejlesztés és az önsanyargatás között? A kíváncsiság és a határok feszegetése is a lényünk részét képezi, ezért jutott el oda az emberiség ahol most van. De manapság már nem az emberek érdeke van az első helyen, olyasmikért hozunk áldozatokat, ami valójában nem válik a javunkra.

A sportolók, már nem a játék öröméért versengenek, nem azért, hogy megmutassák, a sportba fektetett munkájuk eredményét, hanem hogy pénzt keressenek, mindenáron győzzenek. Gépies kiszámított üzlet lett, ahol magától értetődő, hogy a bajnokok küzdelme a laborokban dől el, ki tud újabb, jobb, kimutathatatlan teljesítményfokozót használni. Gépek állnak a rajtvonalhoz akár a Forma 1-ben.

A pénzszerzés sem arról szól, hogy megteremtsük magunknak a boldog nyugodt életet, hanem pont ezt az életformát áldozzuk fel azért, hogy minél több pénzt gyűjthessünk, mert elhitetik velünk, hogy akkor majd jobb lesz, hogy egyszer majd megvehetjük magunknak a boldogságot.

Olyan szépségideáloknak akarunk megfelelni, aminek sosem szabadott volna, hogy ideálok lehessenek, és mi sosem lehetünk elég jók, mindig lehetne fogyni egy kicsit, izmosodni, a nőknek lehetne hosszabb hajuk, nagyobb mellük, fiatalabb bőrük.

Törekedni kell arra, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet, de emellett nem szabad elvesztenünk a saját lényegünket. Attól különbözünk egy géptől, hogy szeretünk, gyűlölünk, hibázunk, nem vagyunk tökéletesek, hogy sokszor pont az ellenkezőjét tesszük, mint amit kellene, és holnapra halasztjuk, amit ma is el tudnánk végezni. Mert az emberi mivoltunk, a lelki szükségleteink, néha ellentmondanak a logikának. Attól vagyunk többek, hogy igényünk van többre, hogy nem csak végrehajtjuk amit kell, nem csak leéljük a napjainkat, hanem megtöltjük őket élettel. Beleteszünk egy kis pluszt, egy kis kreativitást, színt, érzelmet. Ami lehet, hogy nem tökéletes, de emberi.

 

Pechál Péter - Jóportál

Forrás:

Ezt a cikket eddig 2279 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

Égetett pirítós vacsorára...

Megható képek - a 101 éves...

Ma valami jó történik... -...

A magyar gyomor étke -...

Napi pozitív

“Az erő mögötted hatalmasabb, mint az akadály előtted!”

dr. Mayer Andrea

Jó szívvel ajánljuk