Napi idézet

Nincsen "jó" vagy "rossz" idő, egyszerűen időjárás van, no meg személyes reakciónk. Louise L. Hay

Nevess egy jót-a legviccesebb Zen tanmese

Egy fiatal japán szerzetes, akinek feltett szándéka volt eljutni a nirvánába még ebben az életben, magányosan meditált egy híres kolostor mellett, egy tavon lévő szigetecskén álló remetelakban. 

Hamar le akarta tudni ezt a megvilágosodás dolgot, hogy utána maradjon ideje más dolgokra is az életben.
Mikor a kolostor gondnoka megérkezett evezős csónakjával a heti rendszeres ellátmánnyal, a fiatal szerzetes meghagyta neki, hogy hozzon drága pergament, pennát és kiváló minőségű tintát.

Lassan harmadik évét töltötte magányban, és tudatni akarta a kolostor apátjával, milyen jól haladt.
A pergamen, penna és tinta meg is érkezett a következő héten.

A következő napokban sok meditálás és fejtörés után a fiatal szerzetes a következő rövid verset írta míves kalligráfiával a remek pergamenre:

A lelkiismeretes fiatal pap
három éve egyedül meditál,
nem mozdíthatja meg őt
a négy világi szél már.

Biztosra vette, hogy a bölcs öreg apát meglátja ezekben a szavakban, és a gondos írásban, hogy tanítványa mostanra megvilágosodott. Finoman feltekerte a pergament, óvatosan megkötötte egy szalaggal, és várt a gondnokra, hogy elvigye a tanárának. A következő napokban maga előtt látta az apátot, amint lenyűgözve olvassa a gondosan papírra kanyarított, remek verset. Elképzelte, ahogy drága keretben kiakasztják a kolostor nagytermében. Semmi kétség, hogy apáttá nevezik ki, talán egy híres városi kolostor élére. Milyen boldogság töltötte el, hogy végre sikerült neki!


Amikor a gondnok ismét a kis csónakban evezett a sziget felé a heti élelemmel, a fiatal szerzetes már várta. Kisvártatva átadta neki a pergament, hasonlót, mint amilyet ő küldött, de más színű szalaggal átkötve.
- Az apáttól – mondta kurtán a gondnok.
A szerzetes izgatottan letépte a szalagot, és kihajtotta a tekercset. Ahogy rávetette szemeit a papírra, azok olyan szélesre tágultak, mint a Hold, és arca pont annyira el is fehéredett. A saját pergamenjét látta, de a tökéletes kalligráfiával megírt első sor mellé hanyagul, piros golyóstollal oda volt vetve: „Fing!” A második sor jobbján egy másik piros, randa tintapaca éktelenkedett: „Fing!” A harmadik sorra egyszerűen ráfirkálták a tiszteletlen „Fing!” jelzőt, míg a negyedik szintén kapott egyet.

Ez túl sok volt! Nem elég, hogy az kivénhedt, öreg apát olyan ostoba, hogy nem tudta észrevenni a megvilágosodottságot a kövér orra előtt, de még olyan barbár és civilizálatlan is volt, hogy illetlen graffitival vandalizálta a műalkotását. Az apát nem szerzetes, hanem egy punk módjára viselkedett. Sértés volt ez a művészetnek, a hagyománynak és az igazságnak.
Az ifjú szerzetes szemei elkeskenyedtek a felháborodottságtól, arca a jogos haragtól vörösen égett, és követelőzően felcsattant a gondnoknak:
- Vigyél az apáthoz! Azonnal!

Ez volt az első alkalom három éve, hogy a fiatal szerzetes elhagyta a sziget remetelakját. Haraggal átitatva beviharzott az apát irodájába, bevágta maga mögött az ajtót, lecsapta a pergament az asztalra, és magyarázatot követelt.

A sokat megélt apát lassan felvette a papírt, megköszörülte torkát, és felolvasta a verset:

A lelkiismeretes fiatal pap
három éve egyedül meditál,
nem mozdíthatja meg őt
a négy világi szél már.

 

Azzal letette a pergament, a fiatalra bámult, és folytatta:
- Nahát! Szóval, fiatal pap, nem mozdíthat meg a négy világi szél már. Mégis, négy apró fing egyenest átfújt a tavon!"

Forrás: -

Ezt a cikket eddig 3586 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

7 módszer a negatív...

A pénteki nap Angyal üzenete...

Új Energia - A 7 PECSÉT...

A hétfői nap Angyal üzenete...

Napi pozitív

Nincsen "jó" vagy "rossz" idő, egyszerűen időjárás van, no meg személyes reakciónk.

Louise L. Hay

Jó szívvel ajánljuk