Napi idézet

Nem számít, milyen lassan mész, amíg nem állsz meg. Confucius

A legmélyebb elfogadás

''Félünk élni - valóban élni -, félünk attól, hogy elevenek és éberek legyünk az itt és mostban, s védtelenek legyünk azzal a nyers és vad energiával szemben, amely maga az élet. 

Amint láttuk, az élet magában foglal mindent – nem csupán a jó, a pozitív vagy a vidám dolgokat –, éppúgy, ahogy az óceán is magában foglal minden lehetséges hullámot. Ahhoz tehát, hogy valóban elevenek és éberek lehessünk, meg kell nyílnunk minden előtt. Minden előtt. Igen, az élet öröm, üdv és boldogság, ám fájdalom, szomorúság, félelem, harag, zavarodottság és tehetetlenség is. Felébredni azt jelenti, hogy elismered: nem tudod megvédeni magad az élet óceánjának egyetlen hullámától sem. Elismered: az, aki valójában vagy, olyan mérhetetlenül hatalmas, feltétel nélküli és szabad, hogy nem tehet mást, mint hogy magába enged mindent.

 

Úgy tűnik számomra, hogy minden problémánk, minden szenvedésünk és konfliktusunk, személyes és globális szinten egyaránt, egyetlen alapproblémából ered: nem tudjuk, kik vagyunk valójában. Elfelejtettük, hogy elválaszthatatlanok vagyunk az élettől, ezért félni kezdtünk tőle, és e félelemtől vezérelve sokféle módon harcba szálltunk ellene. Harcba szálltunk a gondolatainkkal, az érzelmeinkkel, a testünkkel és magával a jelen pillanattal. Igyekezetünkben, hogy megóvjuk magunkat a fájdalomtól, a félelemtől, a szomorúságtól, a kényelmetlenségtől, a kudarctól, az élet azon részeitől, amelyeket a neveltetésünkből adódóan rossznak, negatívnak, sötétnek vagy veszélyesnek hiszünk, megszűntünk igazán élni.

A páncélt, amelyet azért viselünk, hogy megóvjuk magunkat az élet teljes tapasztalatától, elkülönült énnek hívják. Ám a páncélunk nem megóv, hanem csak kényelmes érzéketlenségben tart bennünket.

A válasz az emberiség ezen alapproblémájára a spirituális felébredés, azaz annak felismerése, hogy nem az vagy, akinek gondolod magad. Manapság rengeteg könyv áll a rendelkezésünkre ebben a témában, és úgy tűnik, egyre többen fedezik fel azokat az ősi tanításokat, amelyek régen csupán kiválasztott kevesek számára voltak elérhetők. Ám ez csapdát rejt magában. A spiritualitás könnyen csupán egy újabb réteggé válhat a páncélzatunkon. Ekkor ahelyett, hogy elősegítené a megnyílásunkat az élet felé, még jobban bezárhat bennünket. Az olyan spirituális fogalmak és közhelyek, mint például az, hogy „nem létezik én”, „ez nem az én testem”, vagy „a kettősség csak illúzió”, könnyen újabb hiedelmekké válhatnak, amelyekbe belekapaszkodhatunk, s az élet elkerülésének, a világ eltaszításának újabb módjaivá válhatnak, amelyek még több szenvedést okoznak nekünk és szeretteinknek.

A spirituális felébredés, amelyről ebben a kötetben beszélek, nem arról szól, hogy még jobban megvéded önmagad, hanem arról, hogy felismered: aki valójában vagy, nem szorul védelemre. Felismered, hogy aki valójában vagy, az annyira nyitott, szabad, szerető és mélyen elfogadó, hogy az élet egészét beengedi önmagába. Az élet nem bánthat téged, hiszen te vagy az élet. Vagyis a jelen pillanat nem félelmetes ellenség, hanem ölelésre váró, kedves barát. Igen, a valódi spiritualitás nem megerősíti, hanem megsemmisíti az élettel szembeni páncélzatodat.

A felébredés voltaképpen nagyon egyszerű. Időtlen felismerése annak, aki valójában vagy: a formát megelőző tudatosságnak. De valóban élni ezt a felismerést a mindennapokban, nem elfelejteni, nem elveszíteni, nem engedni, hogy a fejedbe szálljon, nos, itt kezdődik az élet igazi kalandja. És ez az, amivel a jelek szerint a legtöbben küzdenek – spirituális keresők és spirituális tanítók egyaránt.

Nem ugyanaz tudni, ki vagy valójában, amikor az élet könnyű, és jól mennek a dolgaid, és emlékezni erre annak a pillanatnak a hevében, amikor a dolgok darabokra hullnak, amikor az élet zűrössé válik, és az álmaid szertefoszlanak. A testi és érzelmi fájdalmak, a függőségek, a kapcsolati konfliktusok, a világi és spirituális kudarcok árnyékában kevésbé érezzük magunkat felébredettnek, és sokkal inkább úgy érezzük, hogy el vagyunk választva az élettől, egymástól és attól, akik valójában vagyunk. A megvilágosodásunkról szőtt boldog álmaink egy csapásra elillanhatnak, és az elfogadás rendkívül távolinak tűnhet.

A hétköznapi emberi létezés zűrzavarosságát és szépségét láthatjuk olyasvalaminek, amit el kell kerülnünk, meg kell haladnunk, sőt el kell törölnünk, vagy láthatjuk annak, ami valójában: folyamatos meghívásnak arra, hogy ébredjünk fel most, még ha azt hisszük is, hogy tegnap már felébredtünk. Az élet, végtelen könyörületességéből fakadóan, nem fogja hagyni, hogy ücsörögjünk a babérjainkon.

(...) Csak és kizárólag egyvalamit tanítok: a mélységes és félelemmentes elfogadását bárminek, ami az utadba kerül. Ez nem passzív önmegadás vagy hideg elkülönülés, hanem intelligens és kreatív belépés a pillanat misztériumába. A könyv születését megelőzően hosszú éveken keresztül több ezer spirituális keresővel beszélgettem. Meghallgattam az aggodalmaikat, válaszoltam a provokatív kérdéseikre, velük voltam a fájdalmukban, a bánatukban, a napi küzdelmeikben és a félelmeikben, és nem egy jövőbeli megvilágosodás felé irányítottam őket, hanem a jelen pillanatban átélt tapasztalatukban rejlő mély és feltétel nélküli elfogadás felé, amely lényegünkben vagyunk.

Üdvözöllek a hétköznapi életben, a spirituális ébredés végső határvidékén, kedves felfedező! Légy bátor, és juss el oda, ahol ezelőtt még senki nem járt!''

Szeretettel önmagadtól:

Jeff Foster

 

Jeff Foster: A legmélyebb elfogadás

Forrás: http://betegsegnyelv.hu/blog/a-legmelyebb-elfogadas/

Ezt a cikket eddig 2893 ember olvasta el.

Ajánlott bejegyzések

13 jele annak, hogy lelked...

Melyik elemi erő ural téged...

Bámulatos kertek, avagy ahol...

A maximalizmus csapdájában

Napi pozitív

Nem számít, milyen lassan mész, amíg nem állsz meg.

Confucius

Jó szívvel ajánljuk