Napi pozitív

A mosoly és az önbizalommal teli szív biztos út a boldogság felé.
Youn In-Wan

A kívánság - Tanmese

Volt egyszer egy parasztember, akinek volt egy zsémbes felesége, egy kicsi kis parasztkunyhója, és némi állata a ház körül. 


A parasztember tavasztól őszig a földeken dolgozott, hogy mindent megadjon családjának, állatainak, ami csak kell. Télen pedig, amikor nem volt munka a földeken, szebbnél szebb dolgokat faragott, amelyeket aztán el is adott, vagy cserélgetett a vásárban. Elégedett volt az ember, de a felesége folyton csak perlekedett vele, soha semmi nem volt neki jó.

Történt egyszer, hogy a parasztember másik két falubeli paraszttal elment az erdőbe, hogy kivágják a téli tüzelőre valót, no meg persze a faragáshoz való nyersanyagot. Szorgalmasan dolgoztak az erdő mélyén, ám egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy mintha valaki szólna hozzájuk és segítséget kér. Néztek jobbra, néztek balra, előre és hátra, de senkit nem láttak. Hosszas keresgélés után egyszer csak találtak egy igen öreg fát, úgy tűnt annak gyökerei közül jön a hang. Találtak is egy palackot, amelyet rögvest ki is nyitottak, s láss csudát, a palackból előbb sűrű köd jött ki, majd a köd egyszeriben emberformát öltött. Nem is akármilyet, egy igazi Dzsinn volt a palackban, aki így szólt a parasztemberhez: - Több, mint ezer éve vagyok a palackban, mivel te szabadítottál ki, teljesítem három kívánságodat.

Természetesen, a másik két parasztot egyszeriben elfogta az irigység, mert végiggondolták, hogy mi mindent kívánhattak volna ők. Azonnal szóvá is tették: - Mi miért nem kívánhatunk, mi is részvettünk a kutatásban? – Sajnálom, csak aki a palackot felnyitotta, és megszabadított, csak neki jár a három kívánság- mondta a Dzsinn.

Töprengett a parasztember, töprengett, de nem jutott eszébe semmi, amit kívánhatott volna. Társai látták tétovázását, el kezdtek ötleteket adni: - Én biztosan nagyobb házat kívánnék- mondta az egyik, amire a parasztember felelt íziben: - A sok munka mellett a meglévőt is elég fenntartani, meg aztán nekünk éppen elegendő, ami van. – Miért nem kívánsz szolgákat is, kérhetnéd, hogy földesúr legyél- szólt a másik. A parasztember azonban elhárította ezt is: - Megbolondultam én? Azzá legyek, akit gyűlölnek az emberek, és akit magam sem tartok sokra? Én szeretem a munkámat, nem cserélném el semmiért. - Akkor legalább kérj egy csinosabb és fiatalabb feleséget – harsant fel az egyik, de a parasztember erre is megfelelt. A jelenlegit már kiismertem és így is szeretem, minek szerezzek magamnak szenvedést azzal, hogy féljek, az ifjabb mikor csal meg? Folytatódott egy ideig még a töprengés, de a parasztembernek csak nem lett ötlete a kívánság felöl.


Egyszer csak az emberünk elmosolyodott és így szólt a Dzsinnhez: - Az a kívánságom, hogy ennek a két embernek, aki mellettem áll, teljesítsd egy-egy kívánságát. A két társa megdöbbenten állt, az első pillanatban megszólalni sem tudtak, de aztán elhangzottak a kívánságok is. Az egyik gazdagságot kért, a másik pedig valóban lecserélte a feleségét egy fiatalabb menyecskére.

Hogy mi lett a másik két emberrel, akiknek az a kiváltság adatott meg, hogy kívánhattak? Aki a fiatalabb asszonykát kívánta, kezdetben nagyon örült a szerzeménynek, azonban az asszonyka egyre többet és többet akart, az ember hamarosan ugyanolyan boldogtalanná vált, mint amilyen korábban volt. A másik ember pedig egy darabig dőzsölt vagyonába, azt mindenkinek fitogtatta. Egy álló hónapig jól tartott boldog-boldogtalant, hogy mindenki megismerhesse vagyonát. Azonban a vagyon hamarosan elfogyott, az alkalmi barátok elpártoltak tőle és hamarosan ugyanolyan szegény volt, mint korábban.

A mi parasztemberünk csendesen hazament az erdei kaland után, és mindent elmesélt a feleségének. Az először igen neki esett az embernek, mert az ő agyán is átsuhant az, hogy mi mindent kérhetett volna, de aztán hirtelen megértette, hogy a férje még ilyen zsémbesen is szereti és nem cserélte le őt, ahogyan a másik falubeli tette azt. Akkor hirtelen felengedett addig megkeményedett szíve és attól a naptól odaadóan szolgálta férjét. Boldogan éltek, elégedettek voltak azzal, amijük van.


Forrás: http://ayurvedika.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=598%3Aa-kivansag&catid=90%3Atanmesek&Itemid=125&lang=hu

Neked ajánljuk


Rafaela Arkangyal Misztikus kártyái + könyv

Egy Angyalkártya, ami csak nőknek készült

Megrendelés

Arkangyalok Gyógyító Ereje Kártyacsomag + Könyv

Megrendelés

Mai névnap

Jó szívvel ajánljuk